Ráhajtott egy olajfoltra, És azóta, nem jött vissza! A cseresznyét úgy szerette, Hogy autóstól ment fel érte! Szegény nem tehetett róla, Nem számított sorompóra. Rükverccel indult előre, S befarolt a temetőbe! Két keréken kanyarodva Ütközött a villamosba! Ez az ember nem akárki, Lelke a szélvédőn szállt ki! Sáros úton rossz tapadás, Nagy sebesség, kis fékhatás! Éjjel fáradtan vezetett, Így csak ide érkezhetett! Kiss úr alkohollal telve A lelkét is kilehelte! Jó átlagot ért el Péter, Fel is ért egy örökléttel! Más nem érte utol soha, Csupán a Szent Mihály lova! A jámborság áldozata, Autóstól ment a templomba! Elaludt a volán mellett, És az óta itt pihenget! Motor nélkül jött lefele, És a kulcsot itt adta be! Száz alatt ő sohasem haladt, Most itt nyugszik e hant alatt! Bal kanyar volt, mint kiderült, S ezért jobblétre szenderült! Két út egymást keresztezte, Ez lett szegény ember veszte! Fellobbant a gyufa lángja, S volt még benzin a tartályban. János sávot alig váltott, Míg itt hagyta e világot! Az van írva e fejfára, Ha ajtót nyitsz, nézzél hátra! Az úttestre szállt ki Öcsi, S elvágta egy hullakocsi! Elfogyott a fékolaja, S ezt nem heverte ki soha! Samu kanyarban fékezett, S e temetőbe érkezett!