Már egy hete csak a Mazdára gondolok.

Mindig meg-megállva,

Csikorgó kerékkel röpűlve ment gyorsulásra.

Ment sebesen.

Én öt szelepet számoltam,

Olajoztam, túráztattam.

Hagyja a Michelin babát másra,

Engem vigyen ki a gyorsulásra!

De ő csak ment, s kerekezett némán.

Nem csúszott, nem fékezett a rámpán,

S a dudák élesen rikoltva,

Előztek százzal a kanyarba!

Nem kattognék, de most már késő.

Most látom milyen óriás Ő!

Pepita zászló libben a szélben,

S Törley-t bont a nép szívében.